Betlehemezés

 

„Szentcsaládjárás” és betlehemes játékok

 

A keresztény ember az adventi időben felkészüléssel várja Jézus születésének eljövetelét és készül a karácsony ünnepére. Az előkészületekben, az elcsendesedésben minden az Üdvözítő eljövetelére int.

A Betlehemezéssel és a Szentcsalád képének hordozásával és tiszteletével is közelebb kerülhetnek az emberek a karácsony előtti időben a Messiás várásához. Adventhez és a szent estéhez kötődnek a következőkben bemutatott szokásaink.

 

 

Betlehemezés

 

A betlehemezés a karácsonyhoz kötődő legismertebb és legelterjedtebb magyar népszokásunk. Ez a többszereplős dramatikus játék a legnépszerűbb a karácsonyt megelőző időben fellelhető paraszti misztériumjáték, pásztorjáték, ami a kis Jézus születéséhez kötődik.

A betlehemes játékok fő típusait a nagy néprajzi tájegységek szerint csoportosíthatjuk. Megkülönböztetünk: Dunántúli, Felvidéki, Alföld és Felső Tisza vidéki, Erdélyi játékokat.

Két fajtája terjedt el: a bábtáncoltató és a több szereplős betlehemes játék.

A 17-18. századi betlehemes szövegekben a szálláskeresés, a pásztorjáték, a három királyok látogatása és a Heródes jelenet együtt szerepeltek, az újkori betlehemes játékokra ez az együttes forma mára nem jellemző.

Az előadások középpontjában a betlehemi pásztorok játéka áll, melynek szereplői eljátsszák Jézus születéséről szóló bibliai jelenetet és köszöntik a kisdedet énekeikkel, verseikkel.

Magyar népszokásként a falvak életében maradt meg, de az egész Kápát- medencében ismerik. A betlehemes játék egyes vidéken több szereplővel is fellelhetőek napjainkban.

Fő kellékei a jászol vagy betlehem, szereplői a Szent Család tagjai, a kis Jézus, Mária, József, az angyalok, pásztorok, három királyok és az állatfigurák.

 

Szentcsaládjárás. „Szállást keres a Szentcsalád…”

 

A szálláskeresésben hagyományosan a katolikus vallású magyar családok fogtak össze, hogy otthont készítsenek a Szentcsaládnak. Ez a hagyomány a paraszti ájtatosság egyik megnyilvánulási formája.

December 15-től kilenc napon át kilenc családhoz elvitték a Szentcsalád képét vagy szobrát és minden nap együtt énekelve, imádkozva várták a karácsony ünnepének közeledtét, és emlékeztek meg a szentcsaládról. A képet vagy szobrot másnap reggelig hagyták a házaknál.

Ahogy a régi írás is mondja: Augusztus császár uralkodásának idején parancsolatba adta, hogy mindenkit a saját szülővárosában írjanak össze. Szent Józsefnek és viselős jegyesének, Máriának is útra kellett kelniük Názáretből Betlehembe. Mária szülésének napjai már közel járnak. Az emberek nem akartak a Szentcsaládnak szállást adni a hosszú, kilenc napig tartó útjuk során. Betlehemben be sem fogadták őket.

A hívő családok ennek a megható történetnek a nyomán az otthonaikban a Szentcsaládot ábrázoló képet vagy szobrot kilenc napon át egy feldíszített oltárra helyezve őrizték és tisztelték együtt imádkozva és énekelve.

A szentkép egy évig, a következő Szálláskeresésig marad azoknál, akik a szállásukat megosztották velük és otthonukba befogadták a Szentcsaládot és a kis Jézust.

 

Beköszönő ének:

Szálást keres a Szentcsalád.

De senki sincs, ki helyet ád.

Nincsen, aki befogadja.

Őt ki égnek s földnek ura.

Az idő már későre jár,

a madár is fészekre száll.

Csak a Szent Szűz jár hiába,

Betlehemnek városába.

Ti legalább jó emberek,

fogadjátok a Kisdedet.

Házatokra boldogság száll,

ha betér az égi király.

Ne sírj tovább Szűz Mária!

Ne menjetek ma máshova!

Szállásunkat mi megosztjuk,

kis Jézuskát befogadjuk.

 

Forrás:

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

Szállást keres a Szent Család Magyar Barát (Ferences Közlöny) szerkesztősége. Gyöngyös

Takács Lajos: A Szent család hordozásához való ájtatosság. Eger

Hozzászólások lezárva