Farsang

 

Farsangi hagyományok, népszokások

 

Farsang vízkereszttől a nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó időszak.

Hazánkban a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. Életre hívója egy ősi hiedelem volt, mely szerint a hosszú éjszakák és a rövid téli nappalok következtében a Nap elgyengül és ez által a gonosz és ártó szellemek életre kelnek. Az emberek ebből a hiedelemből keletkezett félelmüket akarták a jelmezes felvonulással, a boszorkánybábu elégetésével, a hangoskodással feloldani.

A farsangi időszak a tél és a tavasz küzdelme, évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznóvágások és a jelmezes felvonulások jellemzik.

A kicsapongások miatt az egyház az ördögök ünnepének tartotta és tiltotta hosszú időn keresztül.

A sokféle, bőséges ételek fogyasztásától a következő év bőségét remélték. Hagyományos farsangi ételeink a fánk vagy pampuska a rétes és a csöröge vagy forgáncsfánk.

A legtöbb népszokás „farsang farkán”, farsang utolsó három napjában, farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden zajlott, ekkor rendezték a bálokat, táncmulatságokat, melyeknek a párválasztásban, udvarlásban volt jelentős szerepük. A lányok ekkor adták a legényeknek a bokrétát, amit a kalapjukra tűztek és így mentek a bálba.

Azokat, akik még nem keltek el ilyenkor tréfásan esetenként durván is figyelmeztették, vénlány- és vénlegény csúfolással.

Balaton- felvidéken, farsanghétfőn, „asszonyfarsangot” tartottak, ekkor a lányok, asszonyok férfiruhába öltöztek és férfi módra mulattak egész napon át.

A farsang ünnepéhez is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások, legtöbb helyen a gyerekek kosárral, tarisznyával, nyársakkal jártak házról házra, énekeikért, jókívánságaikért pénzt, tojást, szalonnát kaptak adományként, amiket elosztottak egymás között vagy a közös mulatságokra fordították.

Az egykor még Heves megyéhez tartozó, Maconkán a lányok a következő népi mondókával jártak farsangot köszönteni a faluban:

„Farsang, farsang három napja,

itt hagyott a lányok anyja

Győjjék haza, Pesta bácsi

mind eladták aj jányokat,

Kit görheér, kit máléér,

Bagi Katyit egy bimbóér,

ak kondásnét egy malacér,

ak kántornét egy szoknyáér,

a lovásznét egy csikóér.

Haja kincs, haja kincs, nekem vót, de már nincs,

elhagyott, aki vót, hol vegyek ollyan jót,

la-la-la, ja-la-la, hol vegyek ollyan jót?”

 

A XVI. századtól került a maskara szó a köztudatba. Az állarcok, maszkok viselése a névtelenséget is biztosította a féktelen mulatozók számára.

A farsangi dramatikus játékok előadása a falubeli felvonulásokon, fonókban, tollfosztókban zajlottak. Improvizációval tréfás, mókás jeleneteket rögtönöztek, amin a közönség reakcióinak függvényében változtattak. Az alakoskodók legnépszerűbb és legkedveltebb alakjai közé a cigány, koldus, menyasszony, vőlegény, medve, gólya, kecske, stb megjelenítése tartozott.

Mohácson ma is élő régi hagyományokat őriznek, felvonulással, ijesztő busó maskarába öltözve járják a várost a maskarások, riogatva az embereket. A téltemető esti események legkedveltebb pontja a főtér közepén álló hatalmas máglya meggyújtása, elégetése.

 

Forrás:

http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/91.html,

http://www.utisugo.hu/farsang/farsangi-hagyomanyok-nepszokasok-94030.html

http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/01/vizkereszt-es-farsang-farsangi.html

Hozzászólások lezárva