Maconkai Aranyalma Hagyományőrző Egyesület Szakmai beszámolója a 2020 évi Csoóri Sándor Pályázat eredményeiről
A beszámoló az Egyesület honlapján elérhető: http://maconkai-aranyalma.hu/
A 2020 évi pályázati támogatás ismét nagymértékben segítette csoportunk működését, kitűzött céljaink elérését. Az időszakot nagymértékben nehezítette a kialakult világjárvány, melyet a pályázat beadásakor úgy véltük hamar átvonul, majd rá kellett döbbennünk, hogy korántsem rövidtávú a probléma. Nagy segítség volt, hogy a pályázat határidejét módosították, mert bizony volt időszak, amikor hosszabb, rövidebb időre el kellett halasztani a néptáncpróbákat és a kirándulást sem tudtuk szervezni (bár többször próbálkoztunk), mivel folyamatosan voltunk karanténban és szint az egész közösség átesett a koronavírus fertőzésen. Szerencsés közösségnek érezzük magunkat, mert senkit nem veszítettünk el.
A tervezett feladatainkból is kevesebb valósult meg az említett akadályok miatt, de tánccsoportunk kicsit lassabban, de tanult új koreográfiát és ennek előadását zenekari kísérettel valósíthatta meg. A pályázat segítségével az oktatók tiszteletdíját is tudtuk rendezni. Két táncházat is szerveztünk a korlátozások feloldását követően, kiváló népzenészek muzsikálásával, melyre igen nagy volt már az igény.
Az utazás tekintetében végül belföldön maradtunk, Szentendrén jártunk a skanzenben, megnéztük a Dunakanyart, Visegrádot.
Legfontosabb eredményünk a támogatási időszakra vonatkozóan, hogy közösségünk összetartóan együtt maradt. A néptánc szeretete, tanulásának vágya, az együtt munkálkodás kiemelt helyet kapott tagjaink körében, amikor már ismét találkozhattunk. A karanténok időszakában is törekedtünk arra, hogy amire máskor nem jut időnk, azt gyakoroljuk a viseletünkkel kapcsolatosan. Ennek megvalósítása kis csoportokban történt. Aranycsipke felhelyezését tanított Kecskés Andrásné (Zsuzsika néni), ami mint kiderült igen bonyolult feladat, a maconkai viselet egyik jellegzetessége és bizony hosszadalmas művelet is. A suta egyszerűbb változat, ám annak felhelyezése sem könnyű, ezt tanulhatták azok a fiatalok, akik el tudtak néha néha jönni.
Kiemlet rendezvényünkön, Szent István ünnepén újult erővel léphettünk színpadra a BEB zenekar kíséretével emelve produkciónk színvonalát (melyet zenekari próba előzött meg).
Az általunk szervezett táncházba a vártnál többen ellátogattak, nagyobbrészt a táncosok családtagjai, barátai, ismerősei. Talán ennek is köszönhetően gyarapodott a tánccsoport, igen lelkes 2 éves kislánnyal, aki azóta sem hiányzik a foglalkozásokról, igazi gyöngyszeme lett a csoportnak. Két igen kellemes délután és est telt önfeledt tánccal, beszélgetéssel, amire hosszú ideig nem volt lehetőségünk.
A kirándulás volt talán az időszak egyik legkellemesebb élménye. Most nem aktív munkával, közösségi tevékenységgel telt az időnk, hanem pihenéssel, kikapcsolódással, melynek során igen értékes tudással, néprajzi ismeretekkel is gazdagodtunk észrevétlenül. A magyar tájegységek hagyományos népi építészete korosztálytól függetlenül nagy élményt jelentettek számunkra. Igen nagy örömünkre szolgált, hogy a Skanzen új, nemrég megnyílt Erdély részét is láthattuk, így egy kicsit határon belül is eljutottunk országhatárunkon túlra. A közösség építésének, az összetartozás erősítésének és a további örömmel teli munkálkodásnak újult erőt és lendületet adott a kellemesen eltöltött nap. Máskor kevés idő jut beszélgetésekre, az idősebb korosztály történeteinek meghallgatására, ám most kiváló lehetőségünk nyílt erre, mely rohanó világunkban nagy értéket képvisel.
Szeretnénk a jövőben több hasonló élménnyel gazdagodni és bízunk abban, hogy határainkon túl eső magyar területekre is eljuthatunk együtt a jövőben.