Húsvéti ételszentelés
A húsvéti idő a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük.
A húsvéti ünnep magyar neve a hústól való tartózkodás véget értéből, a böjtölés feloldásából ered.
A nagyböjti hústilalmat és a nagyhetet követő időben volt fellelhető hazánk különböző vidékein húsvétvasárnap a katolikus emberek körében az ételszentelés szertartása.
A legrégibb húsvéti eledeleink közé tartozik a húsvéti bárány, ez az áldozati jellegű eledel, Krisztust jelképezi. A tojás az élet és az újjászületés jelképe. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus életformából eredő jellegzetes húsvéti ételünk.
Az ételek megáldására már Jézus Krisztus is példát adott a csodálatos kenyérszaporítás és az Utolsó Vacsora kapcsán.
Az ételszentelés a X. század óta tartozik a húsvéti szertartások közé.
Az emberek ekkor elvitték a templomba a megszentelésre szánt ételeket, a húsvéti sonkát, tojást, kalácsokat, és a bort is, amit a pappal megszenteltettek.
A hagyományok szerint a szentelt ételek összes maradékát felhasználták többnyire mágikus célokra. A falvakban például a kalácsok összegyűjtött morzsáit a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak.